Tavaly nyáron volt egy posztunk az akkoriban használatba vett Blaklader 1959 nadrágról. Ez a Cordura-denim kevert szálas modell ugyan hivatalosan szintén munkásnadrág, azonban a gyártó is ajánlja az utcai, vagy épp extrém sport használatot, és én is utcai nadrágként kezdtem hordani. Ez persze az én esetemben azt jelenti, hogy a nadrágban nyugodtan letérdelek, leülök a földre, használom kifejezetten piszkos környezetben is. Egyáltalán nincs vigyázva rá, mindösszesen a kimoshatatlan szennyeződésektől, (festék, motorolaj, kátrány) próbálom védeni. Az elmúlt másfél évben gyakorlatilag folyamatosan ezt a nadrágot hordtam. Nyáron a legmelegebb időben is, mert mint írtam, némi kényelmetlenségnél nekem sokkal többet jelent a biztonság és a védelem, amit mondjuk motoron, vagy épp az erdőben egy ilyen nadrág nyújt. 

Mostanában döbbentem rá, hogy bizony rövidesen 500 napja hordom ezt a nadrágot. Persze a használat módja azt is magával hozta, hogy ez a nadrág két-három hetente mosásra került. Tehát az elmúlt 500 nap alatt minimum 25-30 mosáson is átesett. Nézzük, mi maradt belőle:

Az első képen az újkori állapot látszik (ez a kép a korábbi posztból való), a másodikon a mostani:

Persze a két kép más fényképezővel, és más körülmények között készült, tehát a színváltozás, a nadrág színének kopása nem igazán látható. DE azért az látszik, hogy a nadrág inkább előnyére változott, a 'jólfésült' kék szín kellemes kopott-használt, 'sokattlátott' kékre változott. Ez a további képeken is látható:

Leginkább a gyűrődések látványosak, én sokat vezetek, vélhetően folyamatosan ugyanoda esnek a hajtások/gyűrődések, ahogy leül az ember. Normál fénynél messze nem ennyire csíkos a nadrág, valahogy a fotólámpa fénye hozta ezeket ennyire ki. Az is valószínű, hogy az anyag azért az igénybe vett helyeken valamennyit nyúlt a majd másfél éves intenzív használat alatt. 

A zsebek tökéletesek, pedig voltak használva folyamatosan:

A térd szinte alig kopott. Térdvédőt persze nem használtam benne.

És akkor a masszívságról. Az 500 napos használat egyetlen varrás, cipzár, patent kopását, vagy hibáját sem okozta. Egészen megdöbbentő, mert azért ez a nadrág tényleg kapott rendesen, ahogy mondani szokás. Minden zsebe használva volt, külön állandó helye volt a tárcámnak, a telefonnak, a szemüvegnek és a kocsikulcsnak. És persze koptatta a zsebeket aprópénz, pendrájv, mindenféle apró csavarok, meg miegymás is. Különösen a varrások szembetűnőek. A gyártó az ilyen háromszoros varrású modelljeinek varrásaira élettartam-garanciát vállal. Most már értem, miért is meri ezt megtenni. Az összes bélés, a zsebek belső oldala, a combzsebek belső felülete is tökéletes még.

Az eltelt idő alatt a zsebes nadrágok szerelmese lettem. Az, hogy gyakorlatilag táska nélkül el lehet indulni a városba úgy, hogy semmi nincs az esetleg levételre kerülő kabát vagy felső zsebeiben, az megfizethetetlen. Soha semmit nem felejtünk ott sehol, érezzük hogy minden nálunk van. Egy csoda, na. A masszívan záródó zsebekből egy zsebtolvaj sem varázsol ki semmit a buszon.

Szóval, bár a hitelességhez nyilván kéne valami fanyalgás vagy hiba is, de itt egyszerűen nincs ilyen. Hogy mégis írjak valamit egy dolgot tudtam találni, ez pedig a bal lábszár combzsebének cipzárhúzója. Ez elfáradt, de a cipzár tökéletesen működik most is. Ez a nadrág abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egyelőre még nem dőlt el, hordom-e tovább utcára (hiszen a havas-latyakos telet igazán jól átszolgálná) vagy inkább innentől használjam valóban munkás nadrágnak, és  válasszak helyette egy új modellt, mondjuk a 1960 sorozatból egyet. Ez még a jövő zenéje, de ha váltok, akkor újra indul egy 500 napos próba...