Már megszokhattuk, hogy a Blaklader éves katalógusaiban általában meglehetősen extrém (munka-) környezetben mutatják be az aktuális munka- és védőruházati választékot. Ez egyfelől nyilván marketingfogás is, másfelől viszont a svéd gyártó számára ezek a körülmények valószínűleg jóval kevésbé különlegesek, mint amilyennek mi látjuk azokat innen Közép-Európából.
Az új, 2015-évi katalógus képei is hasonlóan érdekesek lesznek. Ezekhez azonban most a Blaklader egy-egy magyarázó szöveget is fűzött, amelyek némelyike - úgy gondoljuk - tényleg érdekes lehet a magyar olvasók számára, ezért néhányat, némileg kibővítve, közzéteszünk itt a blogon.
Elsőként a hajótesteket bemutató képek kapcsán írottakat választottuk témául.
A katalógus képei a Reykjavik-i régi kikötő Stálsmiðjan cég által üzemeltetett 'slipway' rámpáján készültek. Ezek a rámpák a hajók szárazra vontatásában segítenek. (A hajók szárazföldön történő javításához két megoldást használnak, az egyik a szárazdokk, ami egy zsilippel elzárható medence, amiből – miután beúszott a hajó – kiszivattyúzzák a vizet. A másik az itt szereplő 'slipway' rámpa, amire a kerekeken gördülő sólyák segítségével kivontatják a hajótestet.)
Tengerrel nem rendelkező nemzetként ritkán gondolunk bele abba, hogy vajon a sós tengervíz milyen hatást gyakorol a benne úszó hajókra. Azt persze tudjuk saját tapasztalatunkból, hogy akár csak egy téli szezon sós latyakja mit képes tenni az autónk karosszériájával. Egy hajónál még a modern felületkezelési technikák mellett is hatványozott veszélyt jelent az állandó sós víz, ráadásul a hajótesten számtalan élő organizmus is megtelepszik idővel.
A kereskedelmi hajókat a vonatkozó előírások szerint 2-3 évente tehát szárazra vontatják és megtisztítják. Ez az eljárás persze borzasztó drága, de nem lehet megspórolni. A munka több lépcsőből áll:
Az első a hajótest megtisztítása, ezt 3000 bar (!) nyomású gőzborotvákkal teszik. Ez a nyomás nem csak a felületre rakódott moszatokat és sót takarítja le, de a már nem tökéletes tapadású festéket is. Ezután a teljes borításon ellenőrzik a lemezek vastagságát. Ha szükséges, a borítás már túlságosan elvékonyodott lemezeit kicserélik. Ezután kerül sor a teljes test újbóli korrózióvédelmére és festésére. Természetesen ilyenkor végzik el a kormánylapát/kormánymű, és a hajtócsavarok karbantartását is, hiszen ezek normál esetben jóval a víz színe alatt találhatóak.
A fenti műveletek egy nagyobb kereskedelmi hajónál - ha javításra is szükség van - akár két hónapot is igénybe vehetnek, és a költségei is elérhetik a hét számjegyű összeget, euróban.
A hajótestek a tengeren úszva, vagy a kikötőben horgonyozva messze nem tükrözik valós méretüket. Különösen igaz ez a teherhajók esetén, amelyek rakománnyal megrakva igen mélyre merülnek. Amikor kivontatják a testeket egy ilyen sólyaállásra, az ember egészen átértékelheti magában a méretarányokat, hiszen néha hasonló érzés feltekinteni a fölöttünk tornyosuló acélhegyre, mintha egy felhőkarcolóra tekintenénk fel. Viszont azokkal szemben ezek a hegyek képesek a mozgásra, képesek eljutni egyik földrészről a másikra... A Reykjavik-i slipway 65 és 85 méter hosszú rámpákból áll, a hosszabbik akár 2400 tonnás hajót is képes befogadni. A rámpák már majd 100 éve szolgálják a tengerek vándorait.
Érthető, hogy egy ilyen múltra visszatekintő műszaki alkotás nem maradhat ki a Blaklader referenciáit bemutató fotók közül, különösen, hogy a kikötő és a hajójavító üzemeltetői a Blaklader ruházatot használják már hosszú évek óta.
Az idei katalógus képei javarészt Izlandon készültek, de akadnak New York-i és természetesen svéd témák is. Itt a blogon egy New York nevezetességeihez kapcsolódó, a világon máshol nem igen előforduló munkakör bemutatása lesz a következő posztunk témája.