A speciális munka- és védőruhák egyik legfontosabb alkalmazási területe a forró fémekkel foglalkozó üzemek köre. Persze a megfelelő munkaruha mindenhol fontos, mégis vannak olyan speciális igénybevételt jelentő helyek, ahol nélkülük maga a túlélés sem lenne egyszerű.

Egy kovácsüzem forró, fülledt és zajos. Belül épp ilyen az osztrák Stubai szerszámgyár kovácsműhelye is. A védőöltözetbe burkolózó mesterek vörösen izzó vasdarabokat helyeznek az üllőkre, a hidraulikus kalapácsok alá. Közéjük tartozik Herbert Gleirscher.

A különböző magas épületek állványait építő munkások munkája általában sem unalmas. Minden építkezés, minden épület más-és más. De sorozatunk következő részének szereplője, Dick Norbäck a legtöbb állványozó munkásnál különlegesebb helyeken dolgozik.

Blaklader sorozatunk második írásában megint csak olyan helyre látogatunk, ahová mások általában pihenni és kikapcsolódni járnak.

Christian Reimair technikusként dolgozik az ausztriai Stubai gleccser felvonójánál. Ez egész éves munka, a felvonók télen-nyáron üzemelnek. Christian feladata a síelni vágyók és a turisták biztonságos mozgásának biztosítása. Ebben a felvonók felügyelete, az apróbb hibák elhárítása épp úgy benne van, mint a komolyabb karbantartások, akár az oszlopok és a kötélzet időszakos cseréje is.

A Blaklader éves munkaruházati katalógusai általában egy-egy vezérmotívumra épülnek fel. Míg a tavalyi katalógus a speciális, különösen mostoha viszonyokkal bíró, zömében rideg északi tájakon lévő munkahelyeket mutatta be, (például Izland hőforrásait, bár szó esett mondjuk a New York-i víztározókról is) a 2016-os katalógus a dolgozókra, vagyis az emberekre helyezi a hangsúlyt.

Bár a katalógusok célja értelemszerűen a munkaruhák bemutatása, ezeket a keret- illetve betétanyagokat is érdemes végigolvasni, érdekes és meghökkentő tényekre bukkanhatunk. Mi most néhány egymást követő posztban bemutatunk párat ezek közül az emberek, és persze a munkahelyeik közül.

Tavaly nyáron volt egy posztunk az akkoriban használatba vett Blaklader 1959 nadrágról. Ez a Cordura-denim kevert szálas modell ugyan hivatalosan szintén munkásnadrág, azonban a gyártó is ajánlja az utcai, vagy épp extrém sport használatot, és én is utcai nadrágként kezdtem hordani. Ez persze az én esetemben azt jelenti, hogy a nadrágban nyugodtan letérdelek, leülök a földre, használom kifejezetten piszkos környezetben is. Egyáltalán nincs vigyázva rá, mindösszesen a kimoshatatlan szennyeződésektől, (festék, motorolaj, kátrány) próbálom védeni. Az elmúlt másfél évben gyakorlatilag folyamatosan ezt a nadrágot hordtam. Nyáron a legmelegebb időben is, mert mint írtam, némi kényelmetlenségnél nekem sokkal többet jelent a biztonság és a védelem, amit mondjuk motoron, vagy épp az erdőben egy ilyen nadrág nyújt. 

Az izlandi természet bizony rideg és kemény. Időnként maga a közlekedés sem egyszerű. Azonban, míg nálunk megszokott, hogy az első pár centis hóréteg közlekedési káoszt okoz, arrafelé ez nem fordul elő. Az ott élők megszokták a változó, de többnyire elég cudar időjárást, és alkalmazkodtak is hozzá. Nem meglepő, hogy az izlandiak közül sokan mestereivé váltak a speciális közlekedési módoknak: ATV-k, helikopterek, terepmotorok vagy épp motorosszánok, de akár a vadvízi evezés is mindennapos arrafelé.

A Blaklader új katalógusáról már írtunk néhányszor. A katalógusban találunk pár képet farmerekről is, ez évben főképp combig birkák tengerében álló tenyésztőkről. A képek persze Izlandról származnak. Ezek a tenyésztők pedig jó eséllyel viking felmenőkkel is rendelkeznek. A legtöbbünknek a vikingekről nem feltétlenül az állattenyésztés jut eszünkbe. Pedig a harcias északi hajósok nem csak a háborúhoz értettek... 

A Blaklader katalógus fotóin szerepelnek egészen idegen tájak is. Például egy sziklás, kopár és láthatóan zord éghajlatú vidéken álló ufószerű képződmények, amelyek leginkább egy marsi kolónia lakóegységeire emlékeztetnek.

Talán nem meglepő, de ezek a képek is Izlandon készültek. Izland a világ vezető országa a megújuló, ezen belül is a geotermikus energia hasznosításában. Az ország energiaigényének több mint 85 százaléka ilyen megújuló forrásokból kerül kiegyenlítésre. Ez talán nem is olyan furcsa, figyelembe véve az ország elhelyezkedését, a két kontinentális lemez találkozása miatti igen heves vulkanikus tevékenységet. Izland egy fortyogó lávatengeren csücsül, igazán kézenfekvő tehát ennek hasznosítása. Ami viszont érdekes, hogy ez a trend kevesebb, mint 100 éves, korábban Izland teljesen az importált fosszilis tüzelőanyagoktól függött.

A Blaklader különleges munkahelyeket bemutató posztsorozatának második részében a városba látogatunk, méghozzá a világ talán legikonikusabb városába. Az itt bemutatott technológia számunkra mindenképp érdekes lehet, bár sok New York-i lakos sincs tisztában azzal a ténnyel, hogy a toronyházakban hogyan is jut el a víz a lakások csapjaihoz.

Már megszokhattuk, hogy a Blaklader éves katalógusaiban általában meglehetősen extrém (munka-) környezetben mutatják be az aktuális munka- és védőruházati választékot. Ez egyfelől nyilván marketingfogás is, másfelől viszont a svéd gyártó számára ezek a körülmények valószínűleg jóval kevésbé különlegesek, mint amilyennek mi látjuk azokat innen Közép-Európából.

Az új, 2015-évi katalógus képei is hasonlóan érdekesek lesznek. Ezekhez azonban most a Blaklader egy-egy magyarázó szöveget is fűzött, amelyek némelyike - úgy gondoljuk - tényleg érdekes lehet a magyar olvasók számára, ezért néhányat, némileg kibővítve, közzéteszünk itt a blogon.