Blaklader sorozatunk második írásában megint csak olyan helyre látogatunk, ahová mások általában pihenni és kikapcsolódni járnak.

Christian Reimair technikusként dolgozik az ausztriai Stubai gleccser felvonójánál. Ez egész éves munka, a felvonók télen-nyáron üzemelnek. Christian feladata a síelni vágyók és a turisták biztonságos mozgásának biztosítása. Ebben a felvonók felügyelete, az apróbb hibák elhárítása épp úgy benne van, mint a komolyabb karbantartások, akár az oszlopok és a kötélzet időszakos cseréje is.

A Stubai gleccser sípályái összesen mintegy 43 km hosszúak, megközelítésüket 22 különböző felvonó teszi lehetővé. A sípályák szeptembertől májusig üzemelnek, de a kezelők persze a fennmaradó három hónapban sem pihennek, hiszen a felvonók egy része ilyenkor is üzemel, és a komolyabb karbantartásoknak, az éves nagyszervizeknek épp ilyenkor jön el az ideje.

Christian elmondása szerint a legfontosabb annak biztosítása, hogy folyamatosan tudják utaztatni a síelni vágyókat. Fontos, hogy van egy megszokott tempó, ahogy ő mondja "egy áramlás" amivel dolgozni kell. A szezonban nagyon nagy a terhelés, nagyon sokan látogatnak a síközpontba, ha figyelmetlenségből, vagy műszaki hiba miatt feltorlódik a tömeg, az mindig problémaforrás. A gépek és felvonók tökéletes állapota tehát alapkövetelmény. Csakúgy, mint az előző írásunk turbinakezelőjénél, itt is kialakult egy olyan érzék a műszakiakban, amivel szinte már a megjelenése előtt képesek lokalizálni egy meghibásodást.

Egy átlagos napon mintegy 7000 ember használja a felvonókat, de a téli csúcsszezonban ez a szám akár a 11000 főt is elérheti. Christian és kollégái azon dolgoznak, hogy ez az embertömeg mindenkor biztonságosan utazhasson a felvonókon. 

Ő és kollégái persze már ismerik az alpesi környezetet, tudják mit várhatnak, mitől kell tartani, és mi az, ami a munkájukat nem befolyásolja. Például, a lavinák robbanásszerű hangja az év bizonyos részében mindennaposnak mondható, azonban ezek nem a hegyek síelésre használt részén keletkeznek, és bár a turistákat néha megriasztják, de nem jelentenek veszélyt. "Ez is része a mindennapi életünknek."

A szikrázó havon síelőket és a kék ég alatt fehérlő pályákat bemutató képek általában szép és csendes időben készülnek. Mondanunk sem kell, hogy a hegy nem mindig ilyen. A technikusoknak, karbantartóknak pedig folyamatosan dolgozniuk kell, sőt, minél cudarabb az időjárás, annál nagyobb az esélye egy-egy hirtelen fellépő meghibásodásnak. A teljes komplexum szintkülönbsége majd 1500 méter, rossz időben gyorsan ott teremni valahol sokszor nem egyszerű.

A sícentrum területe egyre nagyobb, az új síliftek épülnek, a turizmus évről évre nő a Stubai gleccseren. Bár az alacsonyabb területeket borító hó elolvadása után - a nyári hónapokban - a síelők elmaradnak, de megjelennek helyettük a túrázók, akik szintén a hegyek szerelmesei. Így tehát a szezon igazából egész évben tart. Maga Christian is sokat járja ilyenkor a hegyeket. "Én Fulpmes-ben élek. Ez mintegy 20 km-re van a munkahelyemtől. A nyári hónapokban, amikor csak tehetem, a hobbimnak élek, a hegyen termő gyógynövényeket és fűszereket gyűjtöm. Ez nálunk afféle régi családi hagyomány. Ezeket a növényeket egyfajta sajátságos "indiai orvosláshoz" használjuk, segítenek, ha nem tudunk aludni, vagy ha más, fizikai vagy lelki problémánk van. A növényeket szárítjuk, néhányból kenőcsöket és krémeket készítünk, hasonlóan mint a természetközeli népek."

Christian élete tehát ötvözi a modern technológia és a természetközeli hagyományok ismeretét és elfogadását. Fulpmes, vagyis a hely ahol él, irigylésre méltó, különösen nyáron az. Ennél közelebb a természethez és a hegyekhez tényleg csak a jetik élhetnek:

És ilyenkor bizony máshogy mutatnak a felvonók is. Az ember tényleg kedvet kap a növénygyűjtéshez:

tények:

• Név: Christian Reimair. 
• Életkor: 55. 
• Város: Fulpmes, Ausztria. 
• Munkaadó: Wintersport Tirol. 
• Foglalkozás: Cable car technikus.